HAJÓNAPLÓM: A kapitány titka

Hajónaplóm: A kapitány titka
2020.12.26 10:52
Talpigpracli
Talpigpracli

Kedves hajónaplóm,

Már nem is tudom hány napja hánykódunk a viharban, de én olyan tengeri beteg lettem!
A szakács tagadja, hogy ő lenne a hibás, ám bizton állíthatom, hogy ennyire még sosem voltam rosszul a főztjétől.
Talán az északi kereskedők rontottak el valamit, mikor füstölték a cápát? Nem tudom... Lehet, hogy csak ez az átkozott vihar az oka, ami úgy dobálja a hajónkat, mintha papírból lenne.
Idelent a matrózok általában kártyáznak, vagy szkanderozással múlatják az időt, a Kapitány meg elvonul a saját kabinjába és ki sem dugja onnan az orrát. Nem láttuk már két napja, csak a papagája rikácsolása szűrődik ki, ahogy azt kiabálja: "- Balfék szárazföldi patkány! Balfék szárazföldi patkány!"
Amúgy kedves madár, bírom a búráját.
Nem tudom most miért ilyen mérges? Talán neki is elege van már a viharos tengerből és valójában a szárazföldre vágyik, csak nem tudja helyesen kifejezni az érzelmeit?
Gondoltam egyet, hogy bekopogtatok a Kapitányhoz, hátha szüksége van valamire.
Nem szerette, ha zavarják, de ez, hogy napok óta nem láttam nyugtalanított.
Elindultam hát az émelygő hajófenéken, fel a nyikorgó falépcsőn át a fedélzetre.
A Kapitány kabinja a hajó legvégén volt, most egy örökkévalóságnak tűnt odaérni... Csak úgy kapaszkodtam a sipkámba, hogy le ne fújjon a fedélzetről az esős szél!
Esős, igen... mert vagy az esőt vagy a tenger vizét fújta az arcomba, cseppet sem volt kellemes.
Ahogy haladtam a kabinja felé bevillant az arca, ahogy múltkor ráripakodott az egyik matrózra, aki kéretlenül rányitott.
Mivel most senki sem volt olyan bátor, mint én (vagy inkább bolond?), egyedül baktattam felé.
A papagája hangja egyre erősödött:
"- Balfék szárazföldi patkány! Balfék szárazföldi patkány!"
Ez a madár nem komplett - gondoltam magamban és egy határozott (bátornak tűnő) kopogás után benyitottam.
 
A gyertya pislákoló fénye megvilágította Szőrösszívű Donald kapitányt, ahogy az asztalánál ülve sakkozott.
No és, hogy kivel? Nem fogjátok elhinni:
egy roppant terebélyes pasassal, aki talpig pirosban volt és a térdére lógott az ősz szakálla!
A sapkája nagyon hasonlított az enyémre.
"- Balfék szárazföldi patkány! Balfék szárazföldi patkány!" - kiabálta a féltékeny madár... majd rám nézett és lemezt váltott:
"- Nínó! Illetéktelen behatoló! Nínó! Illetéktelen behatoló!"
Úgy megrémültem, hogy azon nyomban kirohantam a kabinból!
Mindez olyan gyorsan történt, hogy mire a Kapitány az ajtó felé nézett már ott sem voltam!
 
Az árbóc alatt fújtam ki magam...
Van egy potyautas a hajón!
 
Emlékeztek mi volt az első mondatom?
Nézzétek meg milyen szó szerepelt benne kétszer is!
Na utána az történt...
Viszont legalább már nem émelygett tovább a gyomrom :)
Fény derült a kapitány titkára! Mégiscsak szép nap ez a mai!
és ezt a titkot csak ő tudja és én! ;)
Ekkor a fejem fölött újabb érces kiáltást hallottam:
"- Föld! Föööld!!!! ... Ja, nem..."
Ez a napi rutinunk része volt, szegény Hans olyan vaksi, mint egy vakond.
...de fura... mintha most én is láttam volna a távolban valamit...
 
 
Webáruház készítés
olcsobbat.hu