MESE - Talpigpracli és a szemétdomb

Talpigpracli és a szemétdomb
2020.03.20 17:03
Hubb

Talpigpracli és a szemétdomb

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vékonyka kis manó.

Talpigpraclinak hívták. Nevét a hosszú, térdig érő kezeiről kapta, amik majdnem hozzá értek a cipője orrához!

Csíkos pulcsit viselt és hosszú sipkát, amit mélyen a szemébe húzva hordott.

Talpigpracli vidám kis fickó volt, ezt a kerek erdő minden lakója tudta róla. Minden szomszédjának odaintegetett, sokat beszélgetett velük, és nemegyszer segített a bajban. Éppen ezért sok barátja volt, szerették is nagyon.

Egy szép napon kedvenc szokásához híven, fütyürészve járt-kelt aprócska kis birtokán, kezével erősen hózentrógerébe markolva, dölyfösen, mint egy király.

Büszkén nézett végig aprócska kis "udvarán".

Gyönyörűszép virágoskert, tiszta, puha fűszőnyeg, szökőkút, szépen lenyírt bokrok, és - és - és, ekkor bizony tátva maradt a szája!

Egy hatalmas szemétkupac díszelgett csinos kis kertje kellős közepén!

Akkora volt, de akkora, hogy biztos valaki nem is egyedül hordta oda!

- Ki tehette ezt? - sopánkodott magában - Annyi jót tettem, ez lenne érte a hála?

Nagyon elszontyolodott. Azon tanakodott hogyan tűntethetné el a kupacot.

- Hamar meg lesz, a barátaim biztos segíteni fognak! és akkor holnap meg is tarthatom nekik a grillpartit, ahogy terveztem! - ábrándozott magában.

Felkerekedett és elindult bátran az első szomszédjához, hogy segítségét kérje.

A kövér manó csak legyintett, hogy sajnos neki más dolga van, különben is fáj a dereka.

- Sebaj - gondolta Pracli, a második szomszéd biztos rá fog érni!

Bekopogtatott hát Csigucibiguci házába.

Csigucibiguci óvatosan kidugta szemeit és amint meglátta, hogy Talpigpracli áll az ajtaja elott máris előmerészkedett.

- Mi újság öregem?

Pracli elmesélte milyen csúf dolog esett meg vele, és, hogy most ő is segítséget kérne - de sajnos itt sem járt szerencsével.

- Éppen vendéget várok, most nagyon nem érek rá, még a szekrények mögött is ki kell takarítanom...

Talpigpracli kicsit elszomorodott, de nem adta fel. Talán majd Hangyagya segít, ő olyan szorgalmas!

Elballagot Hangyagya hangyabojához és bepisszegett a bejáraton.

- Pssszt! Pssssssszt! Hangyagya, itthon vagy?

- Á, Talpigpracli! Hogy vagy kedves barátom?

Talpigpracli elmesélte hogy járt.

- Ohh, de sajnálom! De sajnos nem tudok neked segíteni. Elutazom a kék tóhoz a rokonokhoz. Két napi járás innen - de lehet, hogy nekem négy, máris indulok.

Így Talpigpracli sajnos itt is hoppon maradt.

Lótott-futott egész délután, de nem talált egy teremtett lelket sem, aki segített volna neki.

Nagyon elfáradt. Leült egy farönkre és egyedül szomorkodott.

Már egészen besötétedett, kis barátunkat csak a Hold fénye ragyogta be és a csillagok.

Ekkor a háta mögül megszólította egy ismerős hang:

- Hé, Pracli! Hát te mit szomorkodsz itt egyedül? - kérdezte Egérlegényke.

- Jaj, ne is kérdezd Egérlegényke! Nagyot csalódtam, mindenkiben csalódtam... - mondta, és nagy-nagy szomorúságában kezeivel a cipője orrát piszkálta.

- Szörnyő nagy baj történt velem és nem találok senkit, aki segítene nekem. Mindenki vagy nagyon elfoglalt, vagy fáj valamije.

Még Nyulambulam is elküldött, pedig én is segítettem neki a múlt héten...

Egérlegényke a fejét csóválta.

- Ne szomorkodj Talpigpracli. Én szívesen segítek neked!

- De hisz Te még sosem kértél tőlem semmit, így hogy várhatnám el, hogy segíts?

- Egyszer azt mondta nekem a bölcs öreg bagoly, hogy a jószándék körbe jár.

Nem kell, hogy nekem add vissza! Add majd olyannak, aki rászorul - ahogy eddig is tetted. Majd egyszer jön valaki, akinek nagy szüksége lesz a segítségedre!

Ezzel otthagyták a tisztást és elmentek Talpigpracli házához.

Egész éjjel serénykedtek, rámoltak és pakoltak!

Gondosan szétválogatták a hatalmas kupacot. Talicskával áthordták egy részét a szemétdombra, a többit meg elvitték a helyére, ahová való: a papírt a papírgyűjtőbe, a fémet a fémgyűjtőbe, az üres üvegeket pedig visszavitték a boltba.

Az összegyűjtött pénzből pedig Talpigpracli végre megvehette magának azt a biciklit, amire már oly régóta vágyott!

Elkerekezett minden szomszédja házához és bedobta kertjükbe a grillparti meghívóját. Ők visszaintegettek neki és irígykedve nézték a csilivili piros bringáját.

Délután már mindenki arról beszélt milyen jószívű és talpraesett kis manó ez a Talpigpracli!

Webáruház készítés
olcsobbat.hu